voltam..

voltam...

voltam..

csak annyit mondhatok el magamról,amit szinte mindenki tud.Apánk érszodorói pap volt,mikor tesóimmal összesen négyen e világra kerültünk.Bátyámbó nevezetes  levéltáros-történész,öcsémből zenetanár,Európát megismerő a kórusával.Nővérem kirakatrendező,majd vallástanár.Belőlem a jó Szó,azaz az ÜzenetÚrának Szava kellett volna hangozzék az utóbbi 33 évben,alias:prédikátor.Azonban a 33-ból 5-t az alkohollal kötött szinte-halál-létre költött belőlem az ördög,-s igy lettem a szabadulásom óta egyfajta mandinerrel féloldalról egy sohase-képzelt életstilusnak a folytatója:a Szabaditó Jézusról beszélni kihangositottan.Gyerekkoromban biztos voltam abban,hogy nevezetes iróvá leszek,s szövegeimmel,regényeimmel magyar népemnek javára teszek.

most peig csak annyit

hogy egy Vörösmartyt

parázva mondok ennyit:

a vonó tényleg elnyűtt.

aláirnám én itt

azzal az ismert Szóval

az én Istenem

soha nem ver bottal,-

pedig lett vonóból bot

s el-vont értelem ,

mint egy fekete folt:

felsziv,eltüntet,

s a voltam is csak volt.

hát,nem tudom…

Ez itt most nem arra válasz,hogy Keresztelő vagy Alámeritő a János ben Zakariás,és Istentől való-é?

A magam ügyével vagyok e vaciláló dilemmában:kiirhatom-é magamból egészen a siposandrást minden zagyvaságommal együtt,vagy épp az olvasótáboromra,rokoni cenzorokra való tekintettel eleve jól működő  autómata-ám legyen mindenesetre felszerelve.S ez az önműködőm alig hallhatóan zümmög,a kikapcsolás sincs reám bizva.

Most még annyit,hogy a cenzorjaimtól,mint nagyon jó szenzoroktól igazában félek,-de látom azt is,hogy minden jólfésült szövegem az altatás gyanusitásával értékelődik bennü-n-k….

 

.

Imádság konfirmáció előtt egy nappal.

Köszönöm Isten,hogy a pap beengedett ide Hozzád magamban,s nem kiváncsiskodik utánnam.Sőt,azt mondta:felejtsem el a kátéórás imagyakorlatainkat,s mondjak el neked mindent,amit szeretnék.Nem könnyü elkezdenem,de talán nem is nehéz,hiszen tudod,hogy arról akarok beszélni veled,hogy nem szeretlek egy cseppet sem.Hiszem,hogy vagy,hiszek én már mindent,amit tanitottak,azt is láttad,hogy én lettem a legjobb konfirmándusa a papnak,de az elébb azt mondtam neki is,amitmost Neked,hogy holnap hiába vártok,mert el se jövök ide,mert ha agyon ver is apám,ugye ő a kántor,…,akkor se,mert nem szeretlek Isten.Tiz évvel ezelőtt a bátyám is igy tett,de ő itt a templomban szégyenitette legjobbként az akkori papot,hogy egy vak hangot se szólt egyik kérdésére sem.Én megszerettem ezt a mostanit,ez nem érdemli tőlem ezt a csúfságot,de te se várhatod Isten,hogy hazudjak,mert jó tanulóként futna belőlem a hazugságszöveg,mint a tavaszi áradás.

És azt is tudod Isten,hogy miért nem szeretlek.Láttad Isten,hogy a pap megölelt.s azt sugta a fülembe,hogy igazam van?!Ezért fogadtam el tőle a templomkulcsot,mert arra kért az öreg,hogy Veled beszéljem meg igy imádságban a problémámat.

Azt tanitották,hogy a halottakért már nem szabad imádkozni.

Azt tanitották,hogy az öngyilkosokat Te a pokolba küldödés az ördögök füstöltszalonnája lesz az akasztott ember.

A pap meg az elébbazt mondta,hogy a Fiad azt állitja magáról,hogy akármit lehet kérni Tőled az Ő nevében,mert Te az Ő nevéért hajlandó vagy figyelni még egy gyerekre is.

Most Isten:szólj valamit nekem,mert én elkezdem az imádságomat  a Te FIAD NEVÉBEN édesanyámért,aki ott fenn a nyárialmafánkon halt meg.ÓÓÓÓ,de édes,de rettenetes édes,óóóóóóóóóókérlek Jézusért,hallgass meg………………………………………………………………….—————————

:::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::ó,de szeretlek Istenem,és köszönöm,hogy erősitettél a legjobbnak lennem,mert holnap én nagyon szépen fogok Rólad beszélni édes jó mennyei Atyám,ó,be szeretlek,be jó,hogy itt lehettem előtted,de jó,hogy igazat beszélt Jézusunk a pappal is,meg Veled,drága Istenem.Ámen!

Sapa történetek II.

“-folytatom”-mondta teljességgel hangsúlytalanul a teológia vallástörténet tanára az órája első másodperceiben,-nekem ez most annyiban érdekes,hogy Édesapát irni sokkal könnyebb,mint az előzőnél az ekezetnelkuliban.

l97oben alaposan kimosta az Úr Románia nyugati orszárészeit a júniusi árvizekkel.A nyugati keresztyének ezt ügyesen használták arra,hogy akiről csak tudtak valami érdemlegest,annak a “sinistrat”felirattal élelmiszertől elkezdve dollárezrekig,amit kötelezően Dácsia gépjárműre kellett átváltani,-küldtek postán,vagy vonaton.Ez utóbbiról mondom el,hogy Sapa is kapott egy értesitést,hogz a nagykárolyi vasutállomáson várja őt hetek óta egy küldemény.

Az értesités pillanataiban éppen nálunk volt Paal Misu bácsi,a felsőbáni ortodox atya,aki rendkivüli ember volt a maga nemében,mert egz szót se mondott volna sohase nálunk románul,amiből én egyszer azzal a tévhittel,hogz az egész családja hasonlóan “magyar”,-elbicikliztem hozzájuk a szinte 3o km.t l2 évesen,ő otthon se volt,s a négy legény fia meg a kedves doamna preotászá mindennel jól tartottak hangtalanul.De a legszivélyesebb talán mégis Mircsea volt,mert ő csendesen monologizálva körbemutogatta életüket,kertjüket. Szóval nálunk volt Misu atya,aki azonnal megfejtette nekünk azt a rejtélyt,hogy miért nem a postán:azért,mert biztos te is kapsz egy Zundapp kismotorkerékpárt.Hogy???Éppen ugy,mondta,ahogy én is kaptam három hete,s ott a károlyi állomáson adták át.

Sapának semmi kedve nem volt menni,mi pedig mind mentünk volna,de hát az amugy is csak két emberre van szabva,másként pedig Sapa se vezetett még életében,-“majd hazáig megtanulod ügyesen”-monda kedves Misu bácsink,s mi azonnal aranyba foglaltuk volna,ha erre csak egy grammnyi esélyünk lett volna.A volnákra nemcsak a stilus-őr,de a tót se ad semmit,ugy hogy csak elindult drága Sapánk nagy kellettlenül,

Csak két nap mulva került haza,hullafáradtan,s egy

szakadozott csalánzsákkal a vállán,amit egy durva mozdulattal úgy odavágott a veranda padlójához,hogy mindent ellepett a por,aztán mocsokszinü rizs-szemek mindenütt,még a tátott szánkba is jutott.A fülünkben pedig napokig csengett egy sajátosan Sapa-i megfogalmazásu káromkodás,amit senki közülünk nem mertünk használni soha,mert ennyire dühösek erre a  szaros-nadrágu-életre nem lehettünk még.

folyt.köv.

Sapa-tortenetek I.

Igy szolitottuk edesapankat.O is szerette a roviditeseket,pl.az utcan jarkalva mindenkinek koszonnie kellett,s felpercenkent kibokott egy gyors potkivaaank szot,amit mindenki az adjonistenjonapotkivanok-nak ertett.

Ujra Edesapa csak nagyon oreg korara lett reszunkrol,meg neha a szomszedok is a Jancsi bacsi helyett inkabb igy szolitottak a nyugdijas papjukat.

Szoval Sapa akkor volt o,amikor mi mind kozepiskolasok Gaborunk erettsegi elott,Akos tizeneggyedikes,Zsofink tizedikes,s mi ketten Zoltannal voltunk a kilencedikesek.Az az ev mindennel tele volt.Az oszi es tel eleji iskolazasunk a nyar emlekeivel,kezdtuk megszokni a 11 nagyfalusi,az egy goroszloi uj tarsunkat,a tobbiek a tavalyi ket nyolcadikbol kerultunk ossze.Aztan volt a tel,rettenetes hidegjeivel,az elozo nyaron epitett uj iskolaszarnyon kaptunk osztalyt,s a Nap csak husz percet ha szorta a fenyet hozzank,kulonben egesz nap csak arnyekban eltunk,s a neonfennyel vilagitott osztalytermunk a gyulekezo baratsagokkal kezdett csak elhetobb hellye valni.

Igazabol nem voltunk valami kozlekeny gyerekek szuleink fele.Csak Akosnak voltak neha valamennyire altalanosan irigyelt korbefogottsagai,amikor is o kb.ket honaponkent elvarta az anyai olelest,es Sapa pedig szembeulve veluk egy szeken,kozejuk buvo arccal suttogott valami vigasztalo-szerut.Orrfuvassal,egymast megpuszilassal ertek a vegere szertartasaiknak.Mondom:ez is eleg ritkan tortent,de nem is csodalkoztunk nagyon,mert Akos csak harom eve a testverunk,azelott sohaselatott unokateso volt csak.Az az elotti idoben elt meg Bandi pap bacsi Belenyessonkolyoson,de a az az 1967-s ev sokkoloan sok halalesetunk volt.Ekkor mar a 69-iket irtuk,annak is az utolso napjait.S mindez Krasznan tortenik,a reformatus pap csaladjaban,-egy hajnali istentiszteletre befelemenet a postas taviratot nyom a kezebe Nagyaponktol:”Anyu meghalt.Apu”.S csak harom het se telik talan,amikor Edesanyank Hollandiaban elo ot fiugyermekes occsenek a halalhire erkezett.Persze a kommunista idoben senkink se mehetett a temetesere.Nyar elejen Bandi bacsink szivinfarktussal halt meg mig uszkalni szeretett volna a Feketekoros selymes nyari vizeben.Keso osszel pedig Nagyaponk testverhuga tavozott a szatmarhegyi hazikojabol a temetojukbe,nagyanyonk melle.

Szoval igazabol Akos kezdte el ezt a dedelgeto megszolitast  Edesapank fele,de a Sanya nem igazabol ment hasonloan a hasznalati idokben.

(folyt.kov)

Máté 13/A:-apokrifszerü

Hasonlatos akegyelmi kijelentés és hatása az autó mosóda munkájához és árajánlataihoz.

A mosódába begördülő autót tetőtől pótkerékig alaposan lemossák samponos meleg-víz-sugárral,a beltért porszivózzák.A fekete felületeket szilikonozzák,hogy fényesebb legyen,a szárításkor hősugárzókat-légsugárzókat irányitanak reá,s a 3 méter magas puhakefehengerekkel ugyancsak alaposan letörlik.

Minden autót eképpen tisztogatnak:a porost is a nagyon sárost is.A tarif pedig ugyanannyi,mert a porosra is ugyanannyi munkaidót,munkást és géphasználatot számolnak,minta sárosra.

A majdnem bűnöst is,meg engem is egy és ugyanaz az egy Krisztus-halál-feltámadás szabaditott meg.

 

furcsa halászat,jó fogással

Amikor én még nagyon kezdő voltam a papi szakmában,azaz segédlelkész Nagybányán,akkor mindent megtettem annak érdekében,hogy még csak véletlenül se senki se nézzen engem komoly hívőnek,főleg nem betánistának.Azaz a Vinqli vendéglőtől a Stadion könyöklőn,a Nagyparki sörözőn keresztűl a Vasuti restiig mindenhol alapos lenyomatokat hagytunk barátaimmal  magunk után.Semmi vastaps?Nos elmondhatom,hogy fogalmam se volt arról,hogy ez nem én vagyok,hanem csak az óemberem.Tetőtől talpig gyalázatos egy templom és hivatali irodán kivüli életfolytatásom volt.Ujra mondom:se barátaimnak se nekem nem volt semmi etikai gátlásunk e dologban.Apám is lelkész volt,s őt a háta mögött betánistának emlegették,pedig ő neki se volt semmi kapcsolata akkor még azokkal a “nemzet és nemzeti irodalom,népdal,nemzeti kultura-ellenesekkel,vagy gyülekezeteket kettéválasztókkal”.Valószinüleg az ő következetes bibliaóra tartásait és lelkes kórusvezetéseit látták már-már szektásnak.

Szóval én mindent elkövettem,hogy nehogy ilyen plakát legyen a hátamon.És mégis.A bányai presbiterek közül hárman is állandóan nyomoztak utánnam.A Lajos bácsi csendőr tiszt volt Horty idejében,ezért ő nyilván a szekunak kellett jelentsen rólam.Úgy adtam magamról hiteles jelenthetőket,hogy három vasárnapi ebéd,meg délutáni szunyókálást is nyertem szives és vendégszerető kényszereik kapcsán.A másik villanyszerelő Egriben született,s mind példálózott nekem az ő Ferijükről,meg Antijukról,akik valami különös reformaták voltak,de börtönbe is kerültek.Mivel én ebből egy szót se értettem,mert se neveiket,se személyeiket nem ismertem még hallomásból sem,ezért a bácsi mellé ültem s szeliden megmértem a tenyeremmel a hőmérsékletét a homlokán,amire aztán éppen kifakadt:azok is pont ilyen szelidek,mint maga,de maga nagyon jól titkolja ezt a dolgot,jól is teszi,azok is megérdemeltek volna magához hasonló barátokat,akik semmiképpen nem árulják el őket.Szinte elkezdte a sirást,amiért nem jút eszébe azokról emlegetett közösség-nevük,aztán mégis még annyit mondott:lehet van lehallgató az irodánkban,s még jó is,hogy már azt se tudja,kik a betánisták.Hopp!Most már pirulva megszorongatta a kezemet,s halkan kilépett a szobából.A harmadik is elhivott magukhoz ebédelni egy bizonyos vasárnap déli ebédre,s a feleségével együtt titokzatos némasággal,kart a karba fűzve bandukoltuk a nagytemplomtól a tüdőkorházig való kb.négy kilóméteres távolságát.Aztán csendesen megmásztuk a hatodikra való lépcsőket is,mert ők vasárnaponként nem zavarják a többi pihenő polgártársaikat  a lifttel.A nagyszobába leültettek,s mindketten eltüntek a belsőbb szobában.

Itt egy új kibekezdés szükséges,mert annyira ünnepélyesen jöttek kéz a kézben vissza.A másik két kezükkel egy géppel félig teleirt szöveget tartottak a szemem elé.Aztán mégis gyorsan eltakarták.és alelkem üdvösségére figyelmeztetve kértek,hogy ne áruljam el őket,mert ők nem birnák ki a börtönt.Minden fogadalomszövegre készen,bár még nem voltam különösen kiváncsi,mégis megmutatták végre a papirt.S amig a lapot fogtam,és böngésztem,s a kacagásom szinte felharsant,ők ünnepélyesen felmondták a kivülről megtanult Kálvin János féle bűnvalló imádságot.Tényleg az volt apapiron.Igen,az,amit minden vasárnapi,délelőttin felolvas minden pap,aki az erdélyi környezetben szolgálgat valamelyik szószéken.Nekik azonban minden mondat után könnytörlés,orrfúvás,egymás kezének szorongó szoritásával biztatják magukat a tovább-tovább,igy a végéig.Ó,de unalmas ez az imádság egy ceremóniázó papnak,s vajon mitől ennyire dicsőséges Nagy Józsi bácsinak és Jolánka néninek?

Asztalhoz ültetnek.Még a forró leves közben is előcsuklik egyikük-másikukból az elébbi boldog sirás,-most már tényleg érdekel a történetük,amivel azonban csak a porcukros fánk kinálásakor kezdik elmondani.Azzal kezdik,hogy ők mindketten Magyarláposról valók…Ettől még nekem nem jön be semmi.Pedig a történetem l979 beli,s ők egy két évvel azelőttiről titokzatoskodnak.”Azt a papot,aki abban az időben az igaz hit papja volt Láposra száműzték Zilahról.Mi meg elmentünk meghallgatni a prédikációját,de már ez imádság alatt megtértünk.Ezért elkértük Tőle ezt az imádságát,ami nekünk arról emlék,hogy az igaz hitü az,akit üldöznek,s az ő imádsága nekünk az üdvösségünk első pillanata lett.

Egy kálvini imádság?Egy addig soha nem hallott liturgia térít?!

Őket egyértelmüen.(s azért mondták el nekem,mert én is “olyan” vagyok)(!!!???)

Csak hat év múlva lett ez bennem is ámmenné.