egy nulla meg még egy

Mindegyre az átverések bábja vagyok.Az első nagy pofára esésem akkor volt,amikor végre pionírnak avattak.Én is vörös selyemháromszöget viselhettem volna büszkén,ha a természetem elviselné a selymet.De az nem,-hogy még jobban látszódjék,hogy egy papgyerek l963 tavaszán mennyire reakciós tud lenni,az egész nyakam csalánkiütéses lett az érzékileg utált selyemtől.

A második akkor volt,amikor a hires bukaresti nemzetközi gazdasági kiállitásra a mi iskolánkból is mehetett volna két diák autóbusszal megnézni ezt a szocialista csodát.Bár a diákok többsége román volt,mégis csak ketten Tóth Ibikével jelentkeztünk.Az iskola vezetősége,az igazgató elvtárs irányomba érzet minden politikai és etikai utálatát legyűrve,gratulált és elbucsuzott tőlünk.Az egyik üres osztályban vártunk délután fél négyig,amikorra talán mégis,mert persze csak nem lehet,pont mivelünk.Ibike tizenkét centivel és két évvel volt nagyobb nálam.A reggeli első két órai várakozásunk az alacsony fiukák iránti lenézés csendjében telt.Aztán belőlem elépörgött két órányi viccmondás.Akkor megigérte,hogy eljátsza egész uton nekem egyedül,hogy ő csakis az alacsony fiukákat szereti.Aztán az a busz sohase jött meg.Bizony déltől fél négyig felettébb eldermedtünk egymástól,meg önmagunktól is:hogy fogjuk kibirni a holnapi közröhejt?!

A harmadik alkalommal két lelkészkollégámmal találkoztamvolna a megyei központunk ócska főterén a Wesselényi szoborral szemben.Ők testvérek,magasak,jóképüek,fekete balon kabát,diplomata táska,általános elismertség szakmailag,gyülekezetileg,külföldi tanulmányutak,stb.Én érkezem a Tövishát domborzata mögül hátizsák,s pocsolyában frissen lemosott gumicsizmával.Köszönök nekik illedelmesen.Ők nem,-egy kicsit elnéznek a fejem fölött levő száz éves aszpirin hirdetőre,s szó nélkül egyszerre hátat forditanak.

Az egyik esperesem,aki nem szeretett engem,s bátoritotta talán a feljelentgetőimet,valami betyárbecsületből mindig előre megmutatta a feljelentés-szövegeket,mielőtt a számonkérés lett volna.A másik amióta kiderült,hogy ő szeret,azóta megóv engem attól az érzelmi megrázkódtatástól.hogy olvashassam az ujabb leszóló,megvető,lopással gyanusitgató hiveim barkácsolt irásait.

Tovább is van,mondjam még?

pislogó mécs,kormozó gyertya,(válasz-szerű Szűcs Terinek)

A Mátyás téren kéne lennem holnap.S gyertyát gyujtanék,ha ott lehetnék,ahol Magyarország van.A Mátyás tér nem a világ,mégse fér bele Magyarország.Mert ha beleférne,ahogy egy Weöres versben a világ a rigót is alig tölti be,akkor a térnek is kéne egy ujrafogalmazás.

Egy négy éves cigányfiucska egy éves emlék-koporsója köré állnánk,aztán térdelnénk,s tenyereinket simogatnák az apró lángocskák.Óvjuk e lángokat,hogy ne szél fujja el,hanem a csendes elégésben jussanak a pislogó mécs,a kormozó gyertya állapotába.Ebben a térdelő,de egyben azt is jelző helyzetben:”én még élek”,-kifejezni képtelen lennék azt,hogy a tér csak épp,hogy meguszta,hogy e kis koporsó ne rólam szóljon a prágai,a brátiszláviai,a klúzsi Mátéj Korvin tereken túl akár épp itt is a budápesztáin.

A rasszizmust elitélni etikailag a többségi társadalom részéről illene.Nem Martin Luther Kingnek kellett volna meghalnia a rasszizmus elleni harcban,hanem egy Dzsimi Kárternek,ha már alámeritkező-hivő volt,Vagy egy Kennedynek legalább…Amig az Isten akaratából,a rasszizmus céltáblái vagyunk,addig nem sok erkolcsi alapunk van együttérezni  azokkal,akik szégyenlik.Azaz  az miatt pirulók,mert egybetartozónak látszódnak a gyűlölet-csoportokat fenntartókkal,vagy a nembánókkal.

Hogy nem lehetek ott,itthon egy koporsóba bújtatom együttérzéseket esengő szárazajtai,kalotaszentkirályi,gyantai,tenkei,kusalyi-erkedi bozgor-lelkemet,-és várlak titeket,pislogó mécset,kormozó gyertyát széltől óvó piruló többségieket,akiknek nagyszülei nagyapámékat pofolták át az örökerdélyekbe…

7.Zsoltár 2-3.verseihez

Nos,van Uram?Van Istenem?vagy csak mondom.A Heidelbergi Káténk szerint csak annak van Ura,akit Jézus az Ő drága vérével vásárolt ki a bűn és a Sátán rabságából.A 2o.kérdés válasza szerint pedig ez egy tudatos döntés kell legyen,amikor valaki Jézus minden jótéteményét az igaz hittel önmagához kapcsolja.

Nos(II)van-é nékem Uram?Ez nem lehet egy tudatalatti állapot.Ha egy gyermek nem szobatiszta,akkor pelenkázzák.Amikortól jelzi szükségleteit,szülei örömére,-megszünik a pelenkázgatás.

Mi reformátusok sokszor nemcsak a gyermekeinkről nem tudjuk,hogy hisznek-é őszintén Jézusban,hanem saját sajátmagunkról sem.Pedig a hitem nem lehet egy észresevett folt a kabátom hátán.Ahhoz,hogy az én Uram az én Istenem lehessen,kell tudjak arról,hogy én az Övé vagyok-é vagy sem?!Ha magamat engedem még mindig a Sátán hatalmában lenni,tudatosan gyűlölök,még fizetek is azért,hogy egy felebarátom rosszul járjon,-igy még nem lehetek a Jézusé.Ő sem az enyém.A gonosz öntudatos megtagadását követheti,és kövesse is a Jó Jézus befogadása.

Benned bízom:jelenti,hogy betegségemben használom a nyilvános orvosi tudományt,de nem megyek titkolandókhoz,álomfejtők,halottidézők,varázslók társaságába.Még a gyerekeimért sem.(!!)A szeretteimért mindenre képes vagyok szövegnek csak akkor nincs határa,ha a Jézus a Minden jelszóban gondolkodom.

Oltalmazz meg:kiszabadulva a Sátán hatalmából,állandó üldözöttjévé,céltáblájává leszek.Valóságos isteni védelemre van szükségem…

Mit teszel Jézus ládájába?

A mi kis városunkban a szemétgyűjtő-elhordó kis vállalat főnökének a keresztneve Jézus.Azt mondják,hogy a mi népünkben ez elég gyakori,de nálunk csak őt nevezték el igy eddig.

Ez a talpraesettember,amikor látta,hogy a kis vállalata a hátrálékosok sokasága miatt közeledik ahhoz,hogy csődbe menjen,s elárverezzék a feje fölül apjától örökölt házát,telkét,egy nagyot gondolt.Elhatározta,hogy megváltoztatja a vállalat nevét,hirdetményeit.Azzal kezdte,hogy a községházára ment,s bejelentette ebbéli szándékát.A polgármester,aki amugy köztársaság párti volt,enyhén aggodalmaskodott:nem e lesz ebből valami affér?-Ugyan már,mindendenkinek van joga szeretni a saját nevét.-mondta határozottan a szemetes,s erre reá is tette a pecsétet a mestere e hely polgárainak.

Másnap már minden telefonoszlopon ott voltak az apró plakátocskák:Jézus,a Szemetes,Szemetes Jézus,s az irodahelység cime:Savonarolla utca 6/A.S lám,az a két eddig csak koszos teherautó is!Narancssárgára festve,ragyogó tiszták,az oldalaikon a hatalmas öt betü:J E S U S .

Sokan örültünk e merész újításnak.Azt mondogattuk egymásnak:Ezt a mi Jézusunkat se faragták puha fából,igazi brávó fiú,-nem ő az aki koldulni kell menjen.Eddig is mindig megteltek a ládái,amiket családonként kiosztott,szemeteinkkel,csak az elszállitásért sohase volt kedvünk fizetni.Most pedig vidáman állunk sorba a kasszájánál,s mindegyre harsog a nevetés,mert vicceket mondunk a gazdasági válságról.

A kasszához érve mindenki suttog nehány szót Jézusunknak…–Köszönöm Hesszusz,-mert én tényleg a szemeteimet tettem a ládádba.

Jézus felhuzza a bal szemöldökét,s a másikat olyan talányosra görbiti,hogy aztán nem tudod,hogy mit mondjál válaszul a szavára:Csakis,-remélem is,hogy nem az imakönyvedet.

Örömmel hireli munka közben:A takaritás,a szemétgyűjtés,elhordása,eltüntetése a szenvedélyem.

S kiállitja a nyugtát mindenkinek…..

Balzac szerint:nem a ruha teszi az embert,hanem a cipő

Most én mégis ruháról,ruhákról fogok beszélni az I.Péter5:5 alapján:” az alázatosságot öltsétek fel…”

Ez egy a szövegkörnyezetéből kiragadott versike.Mintha mezitelenek lennénk,s fázósan nézünk körbe e hatalmas nagy ruharaktárban.Valaki alaposan leszedegette rólunk a mi öltözetünket.Pedig mi nem is voltunk olyan nagyon elszállottak.Azonban e  helyiségben megengedi Ő,hogy most már minden álszenteskedés nélkül válasszuk kiaz izlésünknek legjobban megfelelőt.

Emitt balra vannak a legmenőbbek.A büszkeség,önteltség,népszerűség,az ügyeskedés,a gazdag közömbösség,a távolságtartás,a lenézés sokak által már viselt,de még mindig igen tetszetős kivitelezésü,-óraláncos mellények,zsarbók,frakkok,kis és nagy estélyiek-,ruhaköltemények darabjai.Ezekből soha sincs elég a raktáron a kereslet magas foka miatt.

Amott jobbra pedig hatalmas,még sohase használt,eredeti természetes anyagokból készitett ruhatár minden szinben,minden méretben,de csak egyetlen egy használati célnak megfelelni akaró öltözetek.A Raktáros kedvesen kinálja ezt a készletét.Éppen meglepő,hogy ingyen is adja.Az eredeti(mennyei)mosószer illata is kedvesen bátorit.De nem divatos.Hm.Egy cseppet se,-még az ószeren is félreválogatják maguktól az emberek ezt a gyártmány- lógót:”Alázatosság”.-Nem tán kacagtatjuk magunkat ki ilyennel e világi társadalmunkban?Majd farsangkor felvesszük esetleg,-és senki se fog megismerni minket benne.(Se Benne!)

De hát miért ez a rettenetes ódivatuskodás,ha már a mi szeretett Jézusunk kinálja?Mindenttudásával nem éri fel ésszel,hogy le van késve ez a fajta szabás-varrás metodika a félezerrel?!

Akikről hallottuk,hogy valaha viselték,mindig azonnal lelepleződtek a környezetükben,el se tudták volna ajándékozni,nem hogy valaki valaha is elkérje tőlük pénzért.Halálukig rongyolták.Amikor a római tunika volt a menő,az alázatosság gyártmányai a galileai népi szőttesekre alapozott.Az orrhegyig felgombolt alaposanlenézlek korában pedig a madarakkal is beszélgető ama szelid Ferenc condráiban láthattad a gyártmány-jelet.Amikor a nyitott trikó hivalkodik,az alázatosság csakis állig érő garbóval szerencsétlenkedik…

Ennek ellenére Péter apostol,miután az ismétlők ellenére végre kijárta a maga iskoláját,olyan határozottan szólit meg megszólithatót,hogy a Raktáros Jézus kinálatából válasszunk már,hogy abból erősen sugárzik az az elvárás,hogy ez az öltözet különleges helyet kap rajtunk:a ruhánk alatt,de a mezitelenségünk felett,-s estére se dobjuk le magunkról a kockás ingünkkel együtt.

Ámmen?

angyalok nyelvén…

Legkisebbik lányunk szinte három éves koráig nem tudott magyarul beszélni.Azaz velünk,a “magyarokkal” meg tudott mindent értetni a maga mosolygós örömmel eléadott szövegeivel.Persze a nagyon fontosokat jelszavakkal.Az éhséget egyértelmű hangossággal,elnyujtott áeé-vel,szomjuságot éeá-val,ha valamilyen játékot megkaparintani akart,hosszan kiejtett eéeé-vel könyörgött.De a mesélnivalóit hosszu monológjaival olyan nyelven szólt hozzánk,amit szerintem az összes mennyei szentek tudnak ismét,de itt a földön csak kivételes helyzetben nyerheti meg az értését valaki.

Esténként pedig kedvesen imádkozott két-három hosszu mondattal is,s elvárta,hogy mi észrevegyük az ámmen helyét.Amikor végre az első mondataival mindhárom nagyobb testvérét megajándékozta a magyarul értők általános egyszerüségeivel,nagy óvációval fogadták,s lelkesen  hirdették nekünk is,a szülőknek.Akkor azonban elszorult a torkunk,amikor este ugyan összefogta kis kezeit,de a régi nyelvén szégyelt szólani Jézushoz,az új pedig használhatatlannak bizonyult neki.

Én a magam helyén irigylem azokat,akik felnőtt korukban is tudnak a csecsemők és a kisdedek nyelvén szólni,ragyogva imádkozni.Nem szeretnék semmilyen vitába bonyolódni fundamentalista protestáns névrokonaimmal,csak egyszerüen kijelentem,hogy az Istennel való határtalan bizalmi viszonyt áhitani lehet,sőt szükséges.Talán az”Alice Tükörországban”cimű fantázia gyerekregényben van egy tizenvalahány versszakos szóáradatvers,amit “magyarra”Karinty tudott csak “leforditani”,s minden irodalom-nyelvész tudós,meg akárki csak irigyelni tudta-ja a zsenit,aki ilyen magas fokon halandzsál-t.A Hozsánna szót igazában az eredeti virágvasárnapi gyerekcsapat hepajkodó ordibálásaiból ismerjük,s minden eddigi forditásával se jutottunk sehová,mert csak ezta hanganyagot lehet egyértelmüen Isten Fiának ugy kiáltani,ahogy csak a szánkon kifér azzal a tudattal,hogy Ő,s az angyalai mind érti-k.Ez az angyalok nyelve.Ez az ami rejtve van a bölcsek előtt,de a kisdedeknek megjelentetett.Mert igy volt kedves az Atyának,-igen.

Őket elhallgattatni?!Ahol megdermed a hit,leblokkol a búzgóság,ne csodálkozzunk,ha kövek,-epe,-vese,-emlék,-“hősök emlékművei”-,-sír-,szólalnak meg.Halotti indulót brummogtat mély zengéssel a bányászok fuvószenekara,harangok zúgnak,püspökök felhős arcú,révedező szemmel áldásszövegeiket variálják,a hangszóróból se lehet érteni semmit a rossz visszhangzások miatt,s a gyermekeknek itt aztán semmi keresnivalójuk,mert még koccintani is fogunk a doni négyszázezerre….

Gyermekeink ?Meg mi is.Azaz nekünk is kijár a kérdőjel mindannyiónknak.Se ők,se mi nem hozsannázunk….Ugy-e fáj?!

Dogmatikailag,tudtommal,nincs semmilyen üzenetjelentősége a Virágvasárnapnak.Se az Apostoli Hitvallás,se a Káté,se se.A virágvasárnapról nem is kell beszélni.Mert:a Virágvasárnap az,aki akar beszélni Vele is,de Róla is.

…a legkisebbik lányunk Virág..

kéne egy nyugta

,mert nyugtával dicsérd a napot,mondja egy régi közmondó,aki eléggé fatalista lehetett ahhoz,hogy a kegyelemre sohase gondolt.

Hanem az én szülőfalum egy igencsak aprócska hely :Érszodoró.Az odavalósi papok azt a froclit kell kibírják,hogy mindegyre a fülükbe sugják ezt a szöveget:Jókor jött,mint a szodorai papnak a halálhir.Mert a harang megszólalt,s a csenditésből érteni lehetett,hogy nőnemü egyén távozott,de még más infója nem lévén azt találta mondani a néhai  kollégája néhai édesapámnak,hogy ez jókor jött,mert nincs egy picula se az asztalfiába.Az már a krónikások kesernyés füljegyzete e szöveghez,hogy az adott helyzetben egy árvákat hátrahagyó fiatalasszony halt meg történetesen.

De a mi gyülekezetünk asztalfiában se cincog feleslegesen a sok picula,s mivel már ez is kezd közmondásossá válni,egy fiatal kollégám szinte reávett erre a legelső mondatra,hogy egy tisztességes stólát adva bevételi nyugtával dicsérhetném a nyári vasárnapot.

Az történt,hogy a menyasszonyára menendő megkeresett bennünket abbéli bizodalmában,hogy hitbeli megerősitést a mi gyülekezetünkben kapna,ha kiadom neki a katekizmusunkból a leckét.Meg is jelöltünk 3o-at a Kátéból,s ő bátran fel is mondta az ő sajátos megfogalmazásában a válaszait,amiket nyert intelektusa,gyanithatóan a Szentlélektől.Mert az a 14 ember,akik voltunk azon a délutáni kis istentiszteleten,mind meghatódva mertük közösen hangos szóval kimondani,hogy elfogadjuk a tanuságtevését.

Az istentiszteleten én szolgáltam,kihangsúlyoztam azt,hogy ha látunk is valamit,meg hallunk is valamit.a valaki az egyedül Jézus lesz,aki cselekszik és ajándékoz olyan értékeset,amit nem lehet felülmúlni.

Aztán egy kis uzsonnánk volt közösen és röviden.Ekkor ajánlotta a még csak szinte vőlegény az adományát.-Már megkaptuk,-mondtam.De,de,mert amugyis meg de…A frissen konfirmált leány megfogta bátran a fiú kezét e szóval:Dehát tényleg megkapták,nem hallottad az Igét?

Már az autóban ülnek,amikor észbekapok.Berohanok a házba,s diadalmasan viszek két iratmissziós könyvet ajándékba.A leányka kibontja,s elpirulva köszöni,hogy az egyik román nyelvű,s megszoritva a kezemet azt mondta:annyira vágytam valamilyen ajándékra tőletek,de hogy az anyám is értheti,ez igy még kerekebb.

Boldogitó nyugtája annak a vasárnapnak.

siratóének

Alcim:Korosodó teológiai végzettek emlékezetének vigasztalására.Vagy egy kicsit más is.

Jajjongó ének száll,/s a szép bihari táj/keresi azt,akinek fáj.

Szálka ment a szemembe,/Egy jó ácsmester kellene,/Aki ügyesen kiszedje.

Názáreti,te drága,/Úgy kéne a bocsánat,/Nézd meg gerendámat.

De titok legyen ám,/Kinos gyehennám /inkább meg se gyónnám…

Tudok egy igét Mátétól/Míg mögéje elbúvok,/Már nem félek a szavaktól.

Nem értem,csak magyarázom,/Hátha ítéletre se jutok,/S emberre ne kelljen számitanom.

Ó,ó,de irtózom,/az angyalok atrombitájukkal/még tőlük vártam szánalmat?!

Az a HETEDIK épp az itélet./A keserűen húrcolt élet/marad igy kegyelmezetlen??!

Mert nem kértem bocsánatot/se Dezsőtől,se Lajostól,/kiket kiversenyvizsgáztam.

Se Dienes Sanyikától,aki/börtönnapjait számlálni/gyávaságomnak köszönheti.

Se a cukorbeteg somlyaitól,/kit nem hagytam pótvizsgázni,/ne a szószékra jusson meghalni.

se a kissipostól,akinek/l8o napi kényszermunkáját,/s szájamnak rágalmazását/

akasztottam cégérnek nevére,/Papp László püspök kedvére,/szüleinek könnyeire.

Se az  évfolyamoktól,(kiket szolgalelküségre/tanitottam önszorgalomból.

S ott a Róma kettő:-/Tán még jobb is,mint az előző/elhallgattatni az esdő/

szájat,s a kicsit még pislogó/mécset,a lelkiismeretet,-/irok inkább egy vezércikket….

:::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::

irtam ezt én,egy fentemlitett,/általad akkor megfélemlített/téhás diák és palásthordozó/

néhai Nagy András keresztapámtól/34 éve én örököltem,s mig elkopott,/csak néha irtóztam/

hogy egy rágalmazót is takart/az itélet elől,ami számára eddig/nem vált “saját háza elejévé”…

Pedigmég lehetne rá ideje,/mert még az első angyalnak sincs/legációja a fenyegetésre…

….ezért e siratóval kérem,ne/maradjon kegyelmezetlen/szálkaszedegető Krisztusunk/

a legjobb e mesterségben.(!!!!!)

Utószócska arról,hogy ez a szöveg a 2o11 szeptemberében megjelent Harangszó egyikében irt vezércikk és irója ihletésére született.Jelige:Hetedik kürtszó.