A lelkészek levelezőlistáján talán már háromszor is hozzászóltamahhoz a témához,hogy egy unitárius lelkészt meg lehet é hivni evangelizációs ifjusági alkalmakra.E legutóbbi két hozzászólásomat elmoderálta a gépem,vagy másé,esetleg személyes is lehetett valaki részéről.Pedig csak a véleményemet irtam le mindig.Abban a reményben,hogy a bloggomról talán nem soknak van letiltási joga ellenem,nem lesz kitörölve morfondirozásom.
Ad,I.:Soha senkit nem érdemes megkérdezni arról,hogy milyen felekezethez tartozik,mert a felekezetek furcsa űrmértékek anélkűl,hogy a beletartozótl valami személyes kapcsolattal ajándékozná meg.A felekezetekről olvasol egy csomót a lexikonokból,de a beszélgetőtársad jellemzőiről.hitvilágáról semmitse fogsz tudni.Esetleg a megbántást elérheted vele,mert kit ne sértene az a szöveg,hogy rólad irt a szekta-fel-homályositó-lexikon,rólam pedig a 4o.zsoltár lo.verse.Dédapám minden bizonnyal gondnoka is lehetett szülőfaluja,Kövend unitárius egyházközségének,mert más felekezet nem is volt náluk.Néha megnézem őseimet,s a földet is,amivé váltak porladóim.S barátaim gyűltek a faluban,kikkel nem sörözni szoktam.Az egyiktől megkérdeztem,mit gondol csak a saját esze szerint Istenről,Jézusról.Már többnyire elfelejtettem a katekizmusunkat.-válaszolta.No,akkor csak amit te gondolsz.Akadozva,s sok elbizonytalanodással,mert különben egyszerü farmer,elmondja az ő személyes hitérzetét.Nem játszom el,hogy most én emlékszem minden szavára.Annyi inteligenciája van,hogy nem a másokhoz-képest-mi-mit mondunkat adta elő.A következtetésem az volt,amit feltételeztem is róla,róluk,hogy egy normális embernek vannak a misztikumra tekintő gondolatai,s a megmagyarázhatatlanokat nem leseperni kell az asztalról,hanem várni Istenre,az Ő kijelentésére,s azt elfogadva élni tisztességben.
Ad.II.:Nem vitatom el,hogy mérhetetlenül szerencsésnek mondhatja minden református magát azért,mert beleszülethetett abba a nagy szerencsébe,hogy a legjobban megfogalmazott hitvballásokkal felszerelt könyvtára van a mi felekezetünknek.Azzal is tisztába vagyok,hogy amit kivülről tudok a Káténkból,az belülről is igaz kijelentés a Szentirásban.Azt is látom,hogy a román baptisták is elsápadtak az irigységtől,amikor egy vendég prédikátorukat megajándékoztam a nyelvökre leforditott Institucióját derék Kálvinunknak,(mintha magyar lett vóna őkeeme.)S ugyanugy az ortodox közösségnek is jutott az ajándékból,s amikor elköltözött az előző pópa,mint fontosat elpakolta magáénak.De senki se tudja rólunk,hogy a Bullinger-féléből már csak mondatfoszlányokat tudok,-unk idézni fejezet-cím nélkül,az institucióját annakakálvinnak pedig tőlunk is elvihetnék évekre,vagy sohavisszanemadomig is,mert ki még piszkálja e dohos könyveit a lomos irodánknak?!
Ad.III.:Ha az ad.I. példáját követve kikérdezünk egy őszinte reformátust,elmondja a fele kátét azzal a megvető mosollyal az arcán,lám mire kényszerit egy falusi gyereket a l4.év életkor betöltésével egybeeső egyházi hagyomány-kötelezettség.S bár mindenre kegyetlenül emlékszik,mert kegyetlenül belémverte édesapád,Andris,az Isten nyugtassa,-mondja keserü szájjal,s mit még mondjak reá?S persze,hogy nem jár templomba,de ha mégis,akkor miért nem??!!
Ad.IV.:Vajon nem ugy van-é,hogy csak azután derültek ki a felekezeti külömbségek ama tizek között,miután Jézus mindannyiójukat kigyógyitota a leprájukból.Ne már meg a hálátnemadó zsidónak legyen többértékü a dogmatikája,mint a samaritánus hálaadásának az etikája.Ameddig nekem a pelenkám megnedvesedéséig meglepően érdemtelenségérzettel fogadom Jézust,hogy mellémüljön,addig semmi beleszólásom nem lehet,hogy miért ül olyan mellé is,aki nem tudja a niceait kivülről.
Az utolsó mondatom pedig igy:nem innen az internetről értesül először Jézus,hogy vannak a világon unitáriusok.S ha nekik is ad,az enyémből ad,ha nekik is oszt,a mienkből oszt,ha feléjük is türelmes,a mi irántunk való türelméből kevesebbet kapnánk?????(szeretném,ha minden felekezet minden tagja felé mozdulna a kiváncsi szív:ki vagy,mit hiszel,érdekelsz,testvért-gyűjtő akcióban vagyok…)
Nem csak mese 