egy levelemről

A lelkészek levelezőlistáján talán már háromszor is hozzászóltamahhoz a témához,hogy egy unitárius lelkészt meg lehet é hivni evangelizációs ifjusági alkalmakra.E legutóbbi két hozzászólásomat elmoderálta a gépem,vagy másé,esetleg személyes is lehetett valaki részéről.Pedig csak a véleményemet irtam le mindig.Abban a reményben,hogy a bloggomról talán nem soknak van letiltási joga ellenem,nem lesz kitörölve morfondirozásom.

Ad,I.:Soha senkit nem érdemes megkérdezni arról,hogy milyen felekezethez tartozik,mert a felekezetek furcsa űrmértékek anélkűl,hogy a beletartozótl valami személyes kapcsolattal ajándékozná meg.A felekezetekről olvasol egy csomót a lexikonokból,de a beszélgetőtársad jellemzőiről.hitvilágáról semmitse fogsz tudni.Esetleg a megbántást elérheted vele,mert kit ne sértene az a szöveg,hogy rólad irt a szekta-fel-homályositó-lexikon,rólam pedig a 4o.zsoltár lo.verse.Dédapám minden bizonnyal gondnoka is lehetett szülőfaluja,Kövend unitárius egyházközségének,mert más felekezet nem is volt náluk.Néha megnézem őseimet,s a földet is,amivé váltak porladóim.S barátaim gyűltek a faluban,kikkel nem sörözni szoktam.Az egyiktől megkérdeztem,mit gondol csak a saját esze szerint Istenről,Jézusról.Már többnyire elfelejtettem a katekizmusunkat.-válaszolta.No,akkor csak amit te gondolsz.Akadozva,s sok elbizonytalanodással,mert különben egyszerü farmer,elmondja az ő személyes hitérzetét.Nem játszom el,hogy most én emlékszem minden szavára.Annyi inteligenciája van,hogy nem a másokhoz-képest-mi-mit mondunkat adta elő.A következtetésem az volt,amit feltételeztem is róla,róluk,hogy egy normális embernek vannak a misztikumra tekintő gondolatai,s a megmagyarázhatatlanokat nem leseperni kell az asztalról,hanem várni Istenre,az Ő kijelentésére,s azt elfogadva élni tisztességben.

Ad.II.:Nem vitatom el,hogy mérhetetlenül szerencsésnek mondhatja minden református magát azért,mert beleszülethetett abba a nagy szerencsébe,hogy a legjobban megfogalmazott hitvballásokkal felszerelt könyvtára van a mi felekezetünknek.Azzal is tisztába vagyok,hogy amit kivülről tudok a Káténkból,az belülről is igaz kijelentés a Szentirásban.Azt is látom,hogy a román baptisták is elsápadtak az irigységtől,amikor egy vendég prédikátorukat megajándékoztam a nyelvökre leforditott Institucióját derék Kálvinunknak,(mintha magyar lett vóna őkeeme.)S ugyanugy az ortodox közösségnek is jutott az ajándékból,s amikor elköltözött az előző pópa,mint fontosat elpakolta magáénak.De senki se tudja rólunk,hogy a Bullinger-féléből már csak mondatfoszlányokat tudok,-unk idézni fejezet-cím nélkül,az institucióját annakakálvinnak pedig tőlunk is elvihetnék évekre,vagy sohavisszanemadomig is,mert ki még piszkálja e dohos könyveit a lomos irodánknak?!

Ad.III.:Ha az ad.I. példáját követve kikérdezünk egy őszinte reformátust,elmondja a fele kátét azzal a megvető mosollyal az arcán,lám mire kényszerit egy falusi gyereket a l4.év életkor betöltésével egybeeső egyházi hagyomány-kötelezettség.S bár mindenre kegyetlenül emlékszik,mert kegyetlenül belémverte édesapád,Andris,az Isten nyugtassa,-mondja keserü szájjal,s mit még mondjak reá?S persze,hogy nem jár templomba,de ha mégis,akkor miért nem??!!

Ad.IV.:Vajon nem ugy van-é,hogy csak azután derültek ki a felekezeti külömbségek ama tizek között,miután Jézus mindannyiójukat kigyógyitota a leprájukból.Ne már meg a hálátnemadó zsidónak legyen többértékü a dogmatikája,mint a samaritánus hálaadásának az etikája.Ameddig nekem a pelenkám megnedvesedéséig meglepően érdemtelenségérzettel fogadom Jézust,hogy mellémüljön,addig semmi beleszólásom nem lehet,hogy miért ül olyan mellé is,aki nem tudja a niceait kivülről.

Az utolsó mondatom pedig igy:nem innen az internetről értesül először Jézus,hogy vannak a világon unitáriusok.S ha nekik is ad,az enyémből ad,ha nekik is oszt,a mienkből oszt,ha feléjük is türelmes,a mi irántunk való türelméből kevesebbet kapnánk?????(szeretném,ha minden felekezet minden tagja felé mozdulna a kiváncsi szív:ki vagy,mit hiszel,érdekelsz,testvért-gyűjtő akcióban vagyok…)

egy papi nap.

Nemrég megismerkedtem egy öregedő falusi pappal.Azonnal hellyel kinált a késő délelőttben,s szivesen hallgatta uti beszámolómat.De nem zavarok?Van ideje?Persze,ne aggódj,szólok,mikor kell menjek már vécézni,-mondta komolyan,s mégis lepukkant belőlem egy közepes röhej.Gondoltam:nem véletlenül ekkora tömeg magában,csak ül végtelenül,mint a petőfiannyjaházában a tyúk.De tényleg szólt elébb negyed négykor,s mert fél hatkor is még mind én dumáltam,azt mondta,hogy most egy kicsit imádkozna,mert elrozsdásodott a cippzár a szájában.Három rövid mondattal körbefogta ledarált félnapomat,még hálát is adott érte,s vacsorára,s éjszakai pihenésre is meginvitált.

Mig én a fürdőn időztem egy kicsit,furcsa szagu ancuggal,s talán fejővederrel kilépett a házból.Felesége asztalhoz ültetve bátoritott ennem,ne várjak az öregre,mert sokat el topog a kinti munkái közt,pedig egy fél óra alatt is végezhetne.A falatok közt szóbahozom elvi kritikámat az általános klérus felől,persze csak finoman,hogy mindig ilyen sok ideje van a papnak hallgatni.A tiszteletes asszony enyhén elpirul,s látszik rajta,hogy megbántottam.Hosszan hallgat.Mikor feláll,szigoruan rámnéz.-Holnap hajnalban felkél,fiatalember,s felöltözve,ceruza,füzet a kezébe,s estig összeirja,mi mindent kell egy falusi “lusta papnak” megtenni,hogy ideje legyen egy szófosóra.Alig tudom lenyelni a házi kenyér falatomat,bár az aludttej segitene.

Füzetemben áthúztam a másnapi terveimet.Az ágy,a pihenés,a vita nélküli meghallgatás,a finom vacsora,s a majdnem édesanyám-lehetne megbántott néni parancsát azért is végrehajtom,s már háromnegyed hatkor talpon vagyok.Ha ilyen korán kelek,mindig hasogatóan fáj a fejem,de mert ilyen nagy hívőknél vagyok,hát a bibliámat eléveszem,biztos az öreg is…De már jő fel a pincéből,s elsuttogja,hogy még volt egy félvedernyi parázs a kazánban,csak a fenyőfa tűzgyújtó pálcikákat,s arra a száraz hársfa rudacskákat,s aztán a bükk,cser és tölgy hasábocskákot,s közébe a sarmasági kültéri szénfejtőjéből való lapátolható törmeléket zúdított,mert a ház népe majd csak akkor kel fel,ha meleg van s mindenki kipihent.-A tisztelete súr?Húz a vállán:kölyökkoromban álmodozni takaró alatt maradtam,mára már a saját álmaimat is unom,s a legkisebb mindennaposság csak mert látom,láthatom,több kalandot ád,mint gondolod,-pláne megismételhetetlenül.-Már biztos olvasta a mai Igét.-Te kölyök,te egy emberben se bizzál,hé,mert az bálvány.-mondja.-Meg még mikor?még a vacsorasalakkal se végeztem.-s ezzel magára zárta a fürdőt.Tán,ha kétszer megborzongtam a nagy szobájuk klimájában,amelyik már rég nem tudott semmit a lenti parazsakról,se a hajnali ujragyujtásról,bár a kémény bátoritóan zugott:van jó húzása nékije,-már ujra az a furcsa vederrel indul kifelé.

Az előszoba még remegtetőbb,de van a garázsból kiemelt halomnyi kiskabátból reám is találó felső melegitő,s trappolok is kifelé,ceruza s füzettel,hisz jegyeznem kell,mert nagy hivők ám ezek,valami bethánisták is talán,ha nem éppen Céések.

Istáló a telek alján,benne egy hatalmas román tarka,aránylag tiszta,ahhoz képest,milyen sáros a kocsija az udvaron.A tehén elébe most hajigálja a padlásról leszórt lucerna-szénát,a jászol már tele,s ő két hatalmas festéke vederrel a kúthoz siet,Engedi zúgva pörögni le a hengerrel a láncot,meriti,s tekeri visszafelé,mig felér l9-t számolok,első vedrnyi itató._Mennyit iszik egy jószág igy reggelente?Kb,25 -35 l vizet,de mi még a kétnaponkénti veder savóval is megkináljuk.Amig fej az öreg,elmondom a Mai Igéből olvasottakat.Megköszöni.Pár perc mulva visszatér az Ige üzenetéhez.Ujra megköszöni.A veder szinte tele van,reám bizza,ő addig kihajigálja trágyát az istállóból,a tyúkoknak is ad enniök,a macska is ,a kis kutya is lefetyeli ki-ki a maga részét.

Bemegyünk.A vedernyi tejet a már frissen mosolygó papné veszi át tőlem,az asztal teritve,”immár minden kész,gazdagon teritett a hű asszonyi kéz”parázik vidáman a pap.Kéz s arcmosás után,asztalhoz telepedünk,s már imádkoztunk egy ennyit csak:Jöjj szívünkbe Jézus,s áldd meg eledelünket,minden szeretteinket,közel és távollevőket.”Persze,hogy ámmen,mondja vidáman ujra ez a pap.S eszi a nyers szalonnát nagyokat harapva  a ropogós héjú kenyérbe.Mersz-é viccelni az élettel?-kérdi.Nem tudom,talán az Isten ajándékával nem kéne,-motyogom.-Na nem ugy,akkor az én poénom mind kotlóson marad,s már mondja is a kátéparfrázist,hogy már e földi életemben is érzem az örökélet boldogságát -ehhez mindig enni fogom az édest,a sóst,meg a zsírost,s remélhetőleg hamarosan amott leszek,amit szem nem látott,fül nem hallott,se emberi szív meg nem gondolt,hogy hogy lehet evés nélkül kibirni az örökkévalóságot,amikor még ezt a rövid halálárnyékánakvölgyétis az asztalt teritesz nékem az én ellenségeim előttel tudjuk átélni.-Már megint csak te beszélsz,mondja az asztalfőn ülő nénike.Mire felharsog az ujabb poén:a tegnapestig csak én szóbőjtöltem.most hadd derüljön ki,bennem is feszeng a mindenttudásegyetemének  óváció-taps-vágya,hiánya.S kacag.–Mindjárt ujra bekapcsolunk, s a délutáni tehénkurálásáig még szivesen hallgatlak,mert hátha eljutsz arra a mondatra is:kifogytál.kéne a Más,a Megbocsájtás,az Új.a Megunhatatlan.Mert amiért érdemes pap lenni,az az a helyzet,amikor valaki segítséget kér,s esélyünk is van arra,hogy megmutassuk,hol lakik a Jézus Krisztus.-Nem tetszik olvasni a mai igeolvasását?-kérdem furcsálva is már ezt az egyáltalán minek mondható hívőséget._—Nem ,persze,hogy nem,a hit hallásból van,az irás szerint,s te már mondtál nékem Igét az istállóban.-Igende csak emlékezetből!.—Nekem te ne igendézzél máskor,mert megbotlok,s reád esek,mint a siloamtornya,-elég nékem a te emlékezeted,ha Kisázsiának meg görögországnak,de a művelt Athénnak is pont elég volt a Pál apostol emlékezete.

És hallgatott engem.Meg velem.Meg Jézussal.Meg Jézust.(Uram,talán mégis a klérus …??…)

a menyországi szektorok egyike a duzzogóké

A mózesi törvények alaposan megszitálták a 4o éves pusztai vándorlás alatt a népet.Ott volt állandóan a “táboron kivűl”karanténja,amiben hónapról hónapra az asszonykák kétharmada egy-egy  hetet kellett üldögéljen.A szülő asszonyok a 6 hetet kellett ott töltsék.A férfiakat is alaposan ellenőrizték az övön aluli szemérmetesség dicsőségére,vagy ellenére is,s biza egy egész nép szeme láttára kellett kikullogjon a tisztátalan alsónemüs nemzetségfő,vagy akárki.Ha ezeket a tisztaság-törvényeket,s a nép közti statisztikai számait,s annak hatásait valaki alaposan összeszámolgatja,kiderül,hogy a karanténban mindig nagyobb létszámu volt a társaság,mint a táboron belül.

Mégis:vagy mégse?:nem a többség döntött arról,hogy mi a nép megmaradásának az etikai meghatározása,hanem a törvény alkalmazása nyitott irányt az erkölcsi értékrend meghatározására.A törvény alkalmazásának tehát még a látható többség is akkor is alá vetette magát,ha ez számára kényelmetlen,megalázó,leleplező,ítéletet-érdemlő is volt.Ebből akár kijelenthetjük azt a következtetést,hogy Istenországában nem lehet sohasem a demosznak,még ha tömegesebb is az ellenfeleinél,nagyobb vezetői státusza,mint a törvénynek,vagy  a törvény Urának.

Ezt valamennyire alkalmazzuk a ref.gyülekezetekben is.A népünk 8o %-a otthon marad,de az istentiszteletet megtartjuk,ezt nagyarányú negativ jelzést nem tartjuk szavazásnak.De már nagyarányban leszavazódik a bibliaórán a hangos imádkozás.A bizonyságtevéseket se fogadjuk,mert hosszab lesz egy óránál az Isteneléállásunk.Meg leszavazzuk a bibliaórát,ne kelljen fűteni még azt is külön.Leszavazzuk a vasárnap délutánit,mert kevesen járnak.Meg nem szeretjük a hallelujákat,se az új énekeket,se a Jézusos-hozsánnákot.

Amig a mózesi korokban senkinek se jutott eszébe se,hogy valamilyen betegséget személyiség-határozónak tartson,s ehhez alkalmazkodjon a Szent Sátor népe vezetősége,mai világunkban belekényszerítjük papjainktat egy olyan nyakatekert prédikációcióba,amivel,mintegy  belapátolgatjuk koporsóba került hiveinket egyenesen Szent Péter kebelébe.S e nagyszerüen menyországba belapátolt,vagy betolt lelkü feltámadott népünk,nem tudva csak nyolc hazsannát,meg l4 zsótárt,azt az első napjuk estéjére kifogynak a repertoárjukból,félrevonulnak duzzogva,mondva megbotránkozva:nem vagyun mi szokva az ilyen sok tapshoz,dicsőitéshez.

Igy aztán rendre  majdnem az egész nép megfordult egy párszor  e nagyszerű etikai rend betartásáért a karanténban .Még Miriám is egy hétre.S  a mennyei duzzogóban is ugye minden jó magyar kálvinista a vastagbőrű nyakával,meg a pietizmus utálatával,meg a miatyánkoslavórbamosdással,hiszekeggyestörülközéssel mérgesen nézi a körülötte nyűzsgő megszámlálhatatlansok fehérruhás dicsőités-megnem-unást.

De Jézus nem fogja hozzánk,a duzzogókhoz idomitani a menyország alkotmányát,mégha szavazattöbbséggel lennénk is.

Kéne egy kapocs

Ezt a kis gondolatsort két éve irtam:A tegnap az egyházközségünk gondnokával a fásszin-félereszt javitgattuk.Nem lévén müködő láncfűrészünk,egy régi harcsafűrésszel kinoztük a csontkeményre száradt amerikai tölgy gerendát.A fűrész egyszercsak megszorult,és a feszitgető mozdulataink miatt kipattant a vágatból,s alaposan megsebezte a balkezem hüvelyk-ujj alatti izmot:másfél centi hosszan,s jó mélyen is.Hirtelen összecsiptem a kunkorodó két szélt,s egy orvosi műveletre gondolva mondtam:”kéne egy kapocs,”

A munka közben több szó nem esett.Idén koratavasszal ez az ember,aki munkatársam kéne legyen a gyülekezetben,rettenetes obcén szavakkal sértegetett egy autóbusznyi hallgatóság röheje közben,meg a feleségem füle hallatára.Hasonló munka közben én nyilt szavakkal megbocsájtottam neki,de még ő sértődött meg énreám,mondván,hogy ő azért pirongatott ugymond nem szembe persze,mert ő szereti az egyházat…Ajánlottam neki,hogy addig ne haljon meg,amig ő maga is bocsánatot nem kér ezek miatt Istentől,de e pártoló szavakat is csak duzogva hallgatta.Elég mély és jól látható seb ez is.Kéne egy kapocs.

Töménytelen sok irástudatlan indiai koldusnak irják össze szemfüles tanitványai a majdnem bölcsességeit.Aztán idézik őket a végtelenségig magasztalva ezeket a tőről-metszett okostojáskodásokat.Szerintem,engem is be kéne már köttetni ezért az egész világot átrendezni tudó filozófiai revelációmért:”kéne egy kapocs.”

De tényleg……egy igazi, s e b h e g g e s z t ő r e   van szükségünk.!!!!

konkoly és árpa

A Fényhiány Ura elküldte egy éjszaka az ő szolgáit egy őrizetlenül hagyott szántóföldre,és televetette velük konkollyal.Amikor pedig a hajnal közeledett,boldogan lefeküdt,mint aki jól végezte dolgát.A Fény Ura nappal hasonlóan cselekedett,s bár furcsállotta a széttaposott barázdákat,gyönyörü aranyló árpaszemekkel hintette le földet,s fogasboronával ügyesen beforgatta a rögök alá a vetést.Estére ő is elfáradt,s hazatérve a vacsora s a hálaadás után elpihent a maga nyughelyén.

A harmadik hét vége felé az Éjszakai Sohanemalvók mindig álmos népe szomoruan jelentik az ő Főnöküknek,hogy az ő fényteli ellenségük egy óvatlan nappal árpát vetett a konkolyra,s biza a vereslő konkolyt szinte ellepi a frissen-zöld árpa.Huhh,azt a (hosszu fütty)-nit neki,-mondja a Keresztapu,s kiadja a parancsot az összes árpa kiszaggatására.Ha tudjátok,mondta szinte lemondóan.

Hát ugy lőn.Mert az árpa gyökere rendkivül ragaszkodó a földhöz,daraszolni,csipdesni,tépdesni,leszaggatni lehetett,csak a ki nem sikerült.A zöldjét hordták diadalmasan nagy csomókba,de se gyökért,se árpa-életet nem tudtak legyőzni.

Igy élt a világ még loo napot,meg éjszakát,s eljött az aratás ,-e végelszámolás.

ASötétség Ura fanyar szájizzel kellett elnyugtázza,hogy a konkoly csak egy közepes termést eredményezett.

A Fény Urának nem volt elég zsákja,szaladt aboltba,mig fejében dobolt a  különleges kérdés:mi a magyarázat a rra,hogy ilyen nagy a termés?!A pultnál hanyagul könyökölt a mezőgazdászmérnök,segitett számolni,s el tudta árulni,hogy az árpa irtó jó pofa gabona,ha eltépik a szárát valamiért akár,tizennyolcat is indit ujat,s annyiszor kalász,s annyiszor 48 szem,ez a magyarázat,a megkinzott minden termést megsokszoroz.

a műhely

Amikor az Úrjézus a tanitványaival meglátogatta szüleit Názáretben alaposan körbejártak mindent,ha valakinek eszébe jutna róla jegyzetet irni,hát lássa,hogy hol nőtt fel.Igy jútottak el a jó öreg műhelyébe is.A tanitványok porosak lettek,s nem láttak semmi különöst,mig az Úr körbeszimatolt boldog mosollyal,s két szép simára gyalult deszkadarabot vőn a kezébe.

Kalapácsot a fiókból,s egy nagyfejű szeget a fenőkő tokjából vett elő.Pár pillanat,s ügyesen összeszegelte a deszkákot,-s mondá:Hasonlatos a mennyeknek országa az asztaloshoz,aki két szép deszkát ügyesen összeszögez egy megfelelő szeggel.

A tanitványok megint összesugtak:már megint ezek a falusi példázatszövegek,pedig mi azt szeretnénk,ha tiszta igét mondaná…Mert ha alaposan felkészülne a prédikációira,nem kéne ilyen butaságokkal traktáljon bennünket,-hát gyerekek vagyunk mi,azt hiszi.(?!)

Ha ilyen okosak vagytok,magyarázzátok meg ezt a példázatot.-mondta az Úr,s a kalapácsot s ahangját is megemelve.Az összes csak sunyított öt-hat felé lebénult-némultan.

Az Úr átlátva az ő kicsinyhitűségüket újra beszédbe kezde:a műhely ez az egész világ.Az alsó deszka az én szívem,a felső az én népem,az Ige a szeg,a kalapács a prédikáció,a prédikátor pedig az asztalos.Ha ügyesen kalapál-prédikál a szeg fejére üt mindig,a felső deszkát nem sérti csak a szeg hegye,s hossza,az alsónak pedig mindent el kell hordozni.

Ha azonban a pap-asztalos szemhibás,vagy vaksi,vagy ittas,vagy önelégült,vagy náci,vagy internáci,akkor a szegfeje bár látványosan megfelelő,mégis csak a kalapácsot lóbálja,koptatja roncsolva mindenféle deszkát,s a szegről még hallani se akar.

Jézusunk reáhajolt a kis gyalupadra,annak sikját követve elnézett az ajtón kifelé a plussz végtelen irányába,s azt suttogta:kösssz jóöregem,te tanittál jól kalapálni.

Ujjgyakorlat I.

A minap azt mondta kályharakó-föld hozás közben nekem Nagyöcsi,hogy az apja sírját árnyékoló diófát ki kéne vágni,mert azt a töméntelen sok laput minden évbe alig lehet eltakarítani.Mert hát a hét végén “halottak napja”.Furcsa ez a negnevezés,mert a halottak aztán igazán semmit nem tudnak abból,ami a fű felett történik.A tonnaszámra nagy egyházi gyertya üzletről,az irtó sok virág-halálról.A tipródásokről a tömegközlekedésben,a temetőkben,ahol olyan zsongás van nagyban,mint a karácsonyi csomagosztáskor a templomocskákban kicsiben.

Ma még csak október 31Ünneplősen vagyok öltözve reggeltől,mert egy ortodox temetésre készülődtem.Előzőleg faragtam egy baltanyelet Molnárcsabának,jól sikerült,még a feleségem is elámult,hogy milyen ügyes vagyok.Ilyenkorpukkantgatom öreg poénomat:igy tanitották ezt nekem a teológián..

Holnap még csak szombat,ma este csak egy kicsit ünnepélyesebb lesz a bünbánati istentisztelet,mert a nov.2-ára eső vasárnapon vesszük az Úr kézzelfoghatóságát magunkhoz.A temetés megvolt a maga furcsaságaival,csak ami a háznál történt,azt volt türelmünk kivárni Csabával,s mondtam neki,a baltanyél kész,s balta is már benne feszit egy megfelelő akácékkel.Erre autóba ültet,öt perc mulva már esszük is Ellám főztjét,aki ugyancsak büszke lehet alkotására.

Ebéd után más dolgom nem lévén,elindulok meglátogatni a betegeket,ha kérnek-é részt az urvacsorából.Lakatosetusnéni tesséket kiált,egy kicsit feltápászkodik székéről,vagy hét éve agyvérzéssel félig lebénult,esetlenül kezetfog,visszaül Ánimárt nézni,aki hallani se akar tróger férjéről,se az őt cserbenhagyó,dúsgazdag apjáról.Most nem készült fel fogadni az urasztala ajándékát,monda  az Ánimárnak éppen ruhasegélyt adó csinos plébánosnak,szemből pedig a hatásos dekoltázst kihasználva ujjongva ugrál az elhagyatott fiatalasszony.Aztán enyhe megvetéssel felém is fordul:színészek.Mondja.Aztán nem mondja.Elbambulok én is,kiesve egészen hivatásom propagandájából,aztán kinyújtózom magam,s elköszönök.

Nincs kedvem azonnal a következőhöz menni,ezért elbandukolok a temetőig,megnézni a “nincs azon semmi haszon,a villanyosok is mindig csonkítják az ágait,hogy a drótokat ne érintgesse.”Hát a diófa kétágú,már a tövéről,szerintem szép.Már túl is nőtték az ágai a villanydrótok magasságát.Kedves terbélyessége persze a sírok fölé is érkezik.Mostanra már egyetlen szélre bízható levele sincsen,hogy megirhassa a világnak “A néma levente”nevezetes idézetét:”az élet szép,neked magyarázzam?!”

Azt hittem magamban vagyok a szegi magyar temetőben(sicc),de előbbre lépve annál a sírnál egy ismeretlen fiatal házaspár állIgen,az az : a teológus síremléke.Kicsit idegenkedve felém fordulnak.Könnyes az arcuk.Hallgatnak.Majd ujra a sír felé fordulnak.Szinte mozdulatlanok,-a férfi ritka ritmusra meg-megsimogatja a hideg fekete követ.A hátuk mintha hivogatna,s odasétálok.A koszoruk közül kisejlik a név :End.Kezet fogunk.Románok.Csak sejtem,hogy a férfi az a nyolc évvel ezelőtti l9 éves legénke,aki a temetésen a románul is megszólaló igehirdetés alatt sápadtan zokogott,kezeivel takarva arcát.Mintha édes testvérüket gyászolnák,s égetnek különlegesen drága mécseseket,s betüzgetik suttogva a magyar szükszavuságot:teolog….Ajánlom nekik csendesen,hogy lelki kincsük legyen az  égben a megbocsájtó szeretet……

Nem vagyok biztos benne,hogy értenek,inkább a nyelveken-szólásom dadogása miatt.Sietősen elköszönök tőlük.Bizonytalan vagyok,s szégyenlem,hogy megzavartam egyedien szubjektív gyászukat.(2oo8 október 31)

most nyolc napja

Most nyolc napja annyira fájt a lelkem,hogy kénytelen voltam kiirni magamból,mint valami okos mondatokkal megszólitó guru.De nem ez vagyok én,csak mégis leirom,-lehet kell másnak is a lelki-kín elhordozhatóságához.

1,Vannak olyan fájdalmak,amiket csak elfelejteni lehet,kigyógyúlni belőle soha.

2Van fájdalom,mit a gyors felejtés enyhít csak,s aludni is lehet vele.

3A fej fájásával nem lehet aludni.

4A szív fájdalmával csak a Halál tud leszámolni.

5A halálos fájdalom kibírása,fricska a Halálnak.

6A megkínzott ember felértékelődik.

7A hóhérnak hatalma van,-a megkínzottnak igazsága.

8Az igaz ember nem vesz be fájdalomcsilapítót (kínzottságára)

9Megélhető életet a fájdalmak bevállalása nélkül nem kapunk.

10A megkínzottak kórusát kifütyölik a világ szinpadjáról,-várja őket egy nyitott ajtó mindenek felett.

Rap—(karácsonyi igricek)

Inditsuk még ujra s ujra

a versmondások örömét,

melynek vidám búzdítása

hirdetgesse szerteszét:

 

Oszlik is már a sötétség,

kondul-csendül a két harang.

Itt van ám a Megtestesülés

s karácsony-esti nagy kaland.

(messziről:)

A klarinét füttyög,sípol,

egy flótázó a brácsás.

Múlva az idő,a szürke alkony

függönyét rázza a csárdás.                 (közelről:)

 

Szóló hegedűs a Lóránd,

nagy,sűrű haja eltakarja

révülő szemét,- és a gitárt

a barátja se nem sajnálja:

 

tépi a húrt a vidám legény.

Taktust tapsol a tenyerünk,-

-,vége lett.A szó itt semmit se ér,

s egybehajlik ölelésünk.

 

S ime:itt is van már a szép

templom,ünnep előtti kép,

az idős pap,s asszonya,s barátai

a Szeretet Istenét igy tiszteli.

 

Ó,vásárhelyi,bukaresti

kolozsvári,nagyváradi,

zilahi,tenkei,szalárdi,ippi,

szilágyszegi,-ó,áldott légy ó,te,te,te,te:bethlehemi.

 

(gitárt zsákjába,

hegedűt a tokba,

slusszkulcs a helyére

gázt a hengerekbe

 

kezek integetnek,

könnyek csillognak,

szivek fájdulnak,-

barátok búcsuznak.)

eLL,eLL-k

Azt szeretném elmondani,hogy amióta nekifogtam irogatni,különlegesen élvezem a mi nyelvünket,s benne a játékosságokat.Ez a cím is,pl.Milye pofán lengezően zengedező ,míg a ká olyan hirtelen zár,mint egy rosszul vezényelt falusi kórus.

Ám ezek az eLLek nem csak úgy szállnak a nagy magyar semmiben,hanem olyan szavaknak adják meg a külömbnél külömb hangokban a maguk belsó ragyogását,amelyekkel az utóbbi napokban sokat foglalkoztam.Kettővel,két fogalommal: l a k a t    és l é l e k .Vagy forgatva is: l é l e k – l a k a t,- ,l a k a t – l é l e k.

Huhh,de megszerettem ezeket.Elébb azonban a mese,vagy inkább álmodozás .(most mégsincs időm folytatni)

Egy igazi jó lakatos-segéd akkor válik mesterré,ha olyan lakatot készit,amit a tanitómestere sem tud kinyitni.A kulccsal sem,esetleg,mert a lakat lelkéhez csak a készitője fér hozzá könnyedén,s kedvesen.Ezt tovább nem variálom,de azt igen,hogy  a Szentirásunk főszereplője minden tapsot megérdemlő lakatos.

Figyuzz csak arra a jelenetre,amikor András meg Péter Nátánáélt annyira meg tudják győzni,hogy mozduljon Jézus felé,de a szive abszolut zárt.Sunyin hunyoritva  figyel egy ismeretlenre,aki kedves mosollyal az arcán azt mondja neki:ime,egy igazi izraelita.

Láss csodát:Nátánáél kinyilt,mint egy csoda-lakat.De azért még visszakérdez,mert egy farizeus csak ne térjen már meg olyan csak egy szóra:honnan ismersz engem?S előre büszke magára,hogy van benne olyan titkos dolog,mint a református püspökökben a bethánizmus,vagy a pápában a II.Helvét Hitvallás tisztelete.Ő egy a bizonyossággal készülődők közül,akik titkos tervezgetéseiket  a “fügefa”jelszó kimondása után suttogják el egymás felé,”amikor itt lesz pont mivelünk a Messiásunk…”

Láttalak téged a fügefa alatt már többször is.-mondja minden zsarolási szándék nélkül Megváltónk.A Nátánáél lélek-lakatja ki-be kapcsol,mint egy autómata autózár a mágneses hatásra.”Te vagy Az,Akiről beszéltünk eddig,T e  V a g y   a  M e s s i á s !”mondja most már egészen kiesve a farizeuskodásból.

De én,mint mesélő visszatérnék arra a kérdésre:honnan ismersz?Hát vajon honnan?!Szerintem a Műhelyből.A satupadról.Szeretem ezt a Lakatost.